Köszönjük szépen Ádám Miklós újságíró méltatását a koncertünkről!
"Pimaszul jól énekel a Trillák kórus.
Élet, derű, játékosság, humor, fiatalos lendület – no és ne felejtsük: biztos énektudás, tehetség, vele született és a kiváló zenetanároknak köszönhetően értőn formált. Ja, a tánctudást meg majdnem kihagytuk… Ezek a jelzők, megállapítások kavaroghattak annak a többszáz nézőnek, hallgatónak a fejében, aki ott volt a Schneider Lajos Alapfokú Művészeti Iskola kórusának január 27-ei, „Ezerszer és még egyszer” című koncertjén.
Ám mielőtt elkapott volna minket a zenei-hangulati örvény, Vidáné Kresz Beátát hallhattuk néhány szó erejéig. Az intézmény igazgatója aláhúzta: kolléganője, Filákovityné Verőci Alexandra e kórussal nagyon sok tanulót fog össze az iskola különféle tanszakairól. Hozzájuk csatlakoznak más kollégák, volt növendékek, hogy együtt varázsolják el mindenkori hallgatóságukat. Elhangzott: nagy köszönettel tartoznak mindenkinek, aki hónapokon át fáradozott az est sikeréért: diáknak, karvezetőnek, tanárnak, állandó zenei kísérőknek és vendégmuzsikusoknak, a technikai háttér munkatársainak és a szülőknek, no és a kart mindenben támogató házigazda iskolának.
A háziasszony és konferanszié szerepét magára öltő Katona Anna az egyes művek között további mozaikokkal tette teljessé számunkra a „Trillák-sztorit”: a kezdetektől Filákovityné Verőci Alexandra által vezetett karnak ez az első önálló bemutatkozása. A csapat tagjai évről-évre időnként kicserélődnek, az esetleges továbbtanulások miatt, de sokan a jelenlegi kórusból már 8 éve erősítik a szólamokat – hallhattuk, ahogyan azt is: a repertoár az elmúlt években akkorára nőtt, hogy nehéz volt választani, mi kerüljön bele a mostani programba. Mint kiderült, teljesen új, direkt erre az alkalomra betanult dalok ugyancsak részei voltak a műsornak. A zenei maraton, az elhangzó darabok sokfélesége arról győzhetett meg minket: korukat meghazudtolóan otthonosan mozognak a zömében ifjú lányok és tizenhárom fiú a műfajok között, magabiztosan adva elő barokk átiratot éppen úgy, mint filmzenét, musicalt, gyerekslágert, délszláv blokkot, klasszikus darabot vagy egy-egy örökzöldet a rockzene világából. Külön bájt adott a fellépésnek, amikor a kisebb (alsós, illetve ötödikes, hatodikos) lányokból álló majdani utánpótlás, a „Piciny tehetségek” is bekapcsolódott az éneklésbe a nagyokkal: színes ruháikban színes egyéniségek énekeltek szívből, külön koreográfiával téve még látványosabbá, megkapóbbá az egész előadást.
És a közönség vevő volt az élettel teli produkcióra, a remek zenei kíséretre, az első daltól a záró darabig: a vastaps, ováció éppen úgy a műsor részét képezte, mint a koncert maga. Amelyen elhangzott Zorántól a „Kóló” című szerzemény átirata is. A dal így zárul: „Amikor a banda ezt a kólót játssza, / mosolyog az Isten, közénk áll egy táncra…” Hát, a Mindenható, ha tehette volna, biztosan beáll énekelni is a Trillák fiataljai közé…"
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése